Bormustra

A Csin-csin menüpont azzal a fülszöveggel született meg, hogy túllásunk a fehéret vagy vöröset unalmas kérdésén, és koktélokkal, házi sörökkel vagy gyümölcsvizekkel örvendeztessük meg a vendégeinket. Ám egy üdítő Mimóza után máris vissza kell kanyarodnom a borhoz, hiszen nem léphetünk csak úgy át rajta. Ősidők óta a legnemesebb, legelterjedtebb és legtágasabb választékban elérhető ital, amit csak asztalra tettek, és bár a "Vöröset vagy fehéret kérsz?" tényleg eléggé slampos, van azért a bornak egy másik oldala is, ahol a zamatok és illatok szinte megtriplázzák az ételek ízét. Éppen ezért szeretném most a borok apró töredékét felvonultatni, kicsit bemutatni és elárulni, mihez is érdemes felszolgálni.

Mivel én mindig is ételekben gondolkozom, a borokat a hozzá felszolgált ételek sorrendjében szeretném bemutatni, a salátától pontosan a csokoládékig. 

SALÁTA: Salátáknál leginkább fehérborokat szoktunk felszolgálni, ami legtöbbször egy sauvignon blanc. A saláta, mint előétel arra szolgál, hogy előkészítse a gyomrot a főételre, vagy akár több fogásra is, ezért ügyelnünk kell rá, hogy a bor is könnyed legyen, ne túl telt. A bor jó hőmérsékleten tartása minden bor címkéjén rajta van, erre érdemes figyelni, hiszen egy langyos bor már az előételnél beleronthat az estébe. Őszintén szólva a saláta mellé nekem legtöbbször egy palack Isla Negra a megfelelő társ, bármennyire is tudaában vagyok, hogy nem egy örök klasszikus, ami a borversenyeken a dobogóra léphetne. Kezdésnek viszont tökéletes, és remekül passzol a friss zöldségekhez. 

PARADICSOMOS SALÁTÁK: A paradicsomot tartalazó salátákról külön kell írni, hiszen a paradicsom húsa annyira savas, hogy a hozzá felkínált bornak is ehhez kell illeszkednie. Természetesen senki nem fog szólni egy baráti vacsoránál, ha Sauvignont szolgálunk fel, de ha már megadjuk a módját, ehhez a fogáshoz a sauvignon blanc-ok csoportján belül is egy újzélandi verzió passzol igazán. Egészen elfogadható áron, 2000 forint alatt kapható például a Marlborough Wairau Cove

HALAK: Jól ismert tény, hogy a halakhoz mindig fehérbort szolgálunk fel. Ez így is van, ám különbséget teszünk tavi vagy folyami, tengeri és száraz húsú halak között is. A pontyhoz például nem csak az általában elfogadott fehér burgundi, de egy savanykásabb rozé is elképzelhető. Ha viszont nem szeretnénk kísérletezni, és inkább a profikra hallgatnánk, minden gaszto oldal és borblog az olasz fehérekre esküszik, mint például a Santa Christina vagy a Santa Margarita palackjaira.

MARHA ÉS BÁRÁNY: A marhahúshoz elérve meg kell hogy jegyezzem, mennyire igaz a mondás, hogy a jó bor mindig jó szeretőt választ magának. Hiszen ennél a vöröshúsnál zamatosabbat, ízgazdagabbat, de ha úgy tetszik nehezebbet nehéz lenne említeni. És éppen ezért szolgáljuk fela marhasültekhez, vagy marhahúsból készült fogásokhoz az egyik legtestesebb vörösbort, a Barbaresco-t. Ezt a bort már az első őszi hidegek idején szüretelik, és ezért az erjedési folyamat már lelassul, a bor tökéletesen édes ízt kap. Az olasz borvidék egyik kiemelkedő zamatú bora a Prunotto, mely már igen borsos áron, közel 8000 forintért szerezhető be. A báránnyal már kicsit könnyebb a dolgunk, hiszen az elegánsabb éttermek szinte mindegyikében a rioja bort ajánlják, ami egy igazi pikáns spanyol bor, ezen belül is a Ramón Bilbao környéki édes vörösekkel találkozhatunk kétezertől egészen a csillagos égig. 

SERTÉSVARIÁCIÓK: A sertéssel azt hiszem nem nagyon tudunk mellényúlni. Egy profi borász ezzel biztos kötekedne, és szigorú etikettet sorolna fel a sertéshúsból készült ételekkel kapcsolatban, de az igazság az, hogy vörös, rozé vagy fehér ... minden lehet ideális egy tökéletes fogáshoz. Én mindig úgy választok hozzá, hogy éppen milyen módon készítem el az adott ételt. Például tejszínes dolgokhoz száraz fehéret szoktam kínálni, viszont ha gombát is teszek hozzá, akkor inkább édeskésebbet vásárolok. Burgundi és Pinot Noir passzol a legjobban azokhoz az ételekhez, amit főzve, gazdag fűszerben és szaftban főzünk fel. A Szeremley pincészet fantasztikus Pinor Noir palackjai például tökéletes áron tökéletes minőséget biztosítanak. 

CSIRKE: A csirkehús esetében a szolid, de minőségi borokat szokták a leginkább társítani. Egy jó minőségű fehér, egy késő érleléső Chardonnay vagy éppen egy lágyabb, gyümölcsösebb rozé is tökéletes választás lehet. Ám a csirke húsa jóval szárazabb, mint a vöröshúsoké, sőt a legtöbb szárnyas is jóval zamatosabb, ezért a csirkés fogásokhoz nem nagyon szoktunk édes borokat önteni. A Bock Villányi Chardonnay bora például 2013-as palackozásával szinte koronát tesz a csirke ízére. 

CSOKOLÁDÉK: A csokoládé és a bor kapcsolata számomra eddig teljes rejtély volt. Egyszer ugyan láttam egy nagyon romantikus filmben ahogy a férfi a bor mellé csokit dug a nő szájába, de meg kell hogy mondajam, ezt puszta csintalanságnak gondoltam. Lehet, hogy tévedtem, hiszen utána olvasva a csokoládé a hozzá megfelelően párosított bor igazi ízorgiát robbant a szánkban. A fehér csokoládé lágysága és különleges íze például a jégborral, vagy a németek harmadik legmagasabb mustfokú borával, a méltán híres Auslese-vel. Bormaganizokat és blogokat fellapozva az egyik legismertebb bor a német Auslese-ből a Balthasar Ress által forgalmazott, mely körülbelül 4000 forinttól található meg minőségibb borkínálatok polcain. Az étcsokodáléról azt mondják, egészségesebb bármilyen édességnél, és jótékony hatásai miatt sokáig gyógymódként ismerték. Manapság kesernyés íze miatt inkább háttérbe szorult, ám minőségét ma is meg kell fizetni, hiszen egy 70%-os argentín csoki már a több ezres kategóriában mozog. És ilyen bor is illik hozzá, hiszen a testes vörösek közül is az egyik legelőkelőbbet párosítják vele, ami nem más mint a portugál portói bor. A bornak három fajtáját készítik, a Tawny például szigorú szabályokkal készül, és legalább öt évig kell érlelni. És ha már luxusnál tartunk meg kell, hogy jegyezzem, a 3000 forintos kategóriában kapható portóikon túl létezik egy 20 éves Royal Oporto is, mely tölgyfahordóban érlelődik és a legjobb borokból válogatják össze, hogy aztán borlikőrt készíthessenek belőle. Ár az évek számával is megegyezhet. Ám a realitások talaján maradva a Borges portói borai már 2800 forintért kapható, és egy kellemes baráti összejövetelhez tökéletes. Végül, de nem utolsó sorban pedig a tejcsokoládé, mely már mindenki számára elérhető és oly közkedvelt. Ha borral fogyasztjuk, egy töltetlen, ízesítés nélküli tejtáblát ajánlanék, hogy semmi ne fonhassa el a bor és a kakaóbab ízharmóniáját. Egy tábla töltetlen Tibi például tökéletes. És hogy miért egy magyar klasszikust választottam, arra is megvan a magyarázat, hiszen kivétel nélkül minden nemzet minden boroldala a mi büszkeségünket, a tokaji bort ajánlja. Egy amerikai oldal a tokaji Mád furmintot dicsőítette, és bár még sosem kóstoltam, valószínüleg a szerző számára feledhetetlen élményt adott. 

Remélem sok újdonságot és érdekességet oszthattam meg veletek, és a következő borvásárlásnál hasznát veszitek az olvasottaknak. A cikk megszületéséhez jómagamnak is tanulnom kellett, ehhez, és a cikk sikeréhez külön köszönet a Stylist Magazin weboldalának aki Roberson Wine -nal karöltve csodás cikkel  világosította fel az olvasót a bor és az ételek kapcsolatáról.