Karalábé - a meg nem értett -

A karalábét sajnos sokan még hírből sem ismerik, ezért is születik most meg ez a cikk. Jó magam is abba a hibába estem (egészen eddig), hogy a karalábét gumós zöldségnek neveztem, és bár sok-sok éven át néztem nagymamám kertjében ahogy nődögél, nem voltam annak tudatában, hogy a gyökérgumó ugyan miért is kerülne a föld felszíne fölé. Nos igen, joggal mondhatjátok, hogy vak vezet világtalant. 

De hála az internet hálójának, mára már megvilágosodtam, hogy a karalábé általunk fogyasztott része nem más, mint egy megvastagodott szárrész. Azt, hogy miért is így nő a karalábé, még maga Darwin sem tudta megfejteni, de számunkra ez most nem is olyan lényeges. Hiszen íze és jótékony hatásai sokkal inkább egy gasztroblogba valóak. 

Egy netes blogon olvastam, hogy a koleszterinszint csökkentésével vívott harcunk egyik élharcosa lehet a karalábé, főleg ha nyersen fogyasztjuk, de rostjai miatt az emésztési zavarokat is könnyedén orosolhatjuk vele. Mivel tisztítja az ember emésztőrendszerét, ezért egyes kutatások szerint a vastag- és végbélrák megelőzésére is alkalmas, és akkor még nem is esett szó arról a megannyi vitaminról és ásványról, amit egy kis karalábénassolással a szervezetünkbe tudunk vinni. C-vitamin forrásként egyszerűen csodanövényként jelenik meg a biobloggerek PiedeszTÁLán. ;) De emellett kálcium, vas, foszfor, magnézium, B1 és B6 is fellelhető benne. Akinek eddig nem jött meg a kedve ehhez az egész évben megvásárolható zöldséghez, hát íme, itt egy aduász: 100 gramm nyers karalábéban csupán 27 kalória van, és ezzel magasan elkerüli a diétás kategóriák veszélyzónáját. 

És most, hogy mindent tudunk róla, talán már kedvünk is van megkostólni. 

#

A cikk eredetéről annyit, hogy édesanyám jóvoltából kezdtem el ismerkedni a karalábéval, miután egy látogatás alkalmával két babafej méretű fehérkaralábéval állított be. A baj csak az volt, hogy saját kicsiny karalábétudásom  szerint ezt az akkor még gumónak hitt micsodát csak a húslevesbe tudom belefőzni, és oda is csak az íze végett. Aztán tálalás előtt kipecázom, nehogy valaki megegye. Két-három napig nézegettem, mintha most szállt volna alá valami ismeretlen bolygóról, aztán az általam istenített Pinteserten kezdtem el receptek után vadászni. Aki nem hisz nekem, az www.pinterest.com oldalon keressen rá a következőre: kohlrabi recipes. Csak ültem a gép előtt, és görgettem meg görgettem és görgettem, és azon csodálkoztam, hogy az elmúlt 26 évben miért is kerültem el a karalábés pultot a zöldségesnél. 

Csak nézzétek ezeket a képeket:

Először egy levesben gondolkoztam, hiszen a magyar gasztromesterek legtöbbször ilyen formában említették a karalábét. Persze egy sima víz-vegeta-karalábé összeállítás nem nagyon korgatta meg a hasam, úgyhogy inkább egy extrémebb receptre esett a választásom: Kukoricás karalábé chowder. Aztán egy kellemes egytálételként kínálta fel magát a Karalábé quiche, mely csak azért nem került az én asztalomra főtételként, mert lusta voltam néhány alapanyagért a boltba szaladni. 

Épp ezért - lévén hogy Ausztriában lakom - a német ízvilág felé kezdtem el kacsingatni, és mi másra is bukkanhattam volna, mint a Schnitzelre. Oh mein Gott, mondhatnánk... miből nem csinál az osztrák schnitzelt. Hát hölgyeim és uraim azt hiszem, hogy a válasz mindenből. Mert akár hisszük akár nem, a Rántott karalábé létezik. 

És hogy végül mire is esett a választásom?  A fent betöltött képek alapján már nem ez lesz az egymilliós kérdés, mi? Hát igen... gyengeségem a tócsi, vagy cicege vagy tócsni vagy lapcsánka, vagy hívhatnák reszeltcuccostlaposratapsólóskisültnek is, az sem érdekelne. A tócsit csak imádni lehet. Még akkor is, ha ez éppenséggel a Cukkinis-répás karalábétócsi. És még mielőtt az aktív linkekre kattintanátok, felhívnám egy fontos dologra a figyelmet! Saját bakimból kiindulva, ha nem szeretnénk egy tonna zsemlemorzsával felitatni a karalábé levét, akkor először érdemes kissé megsózni, majd kézzel előre kinyomkodni belőle. (A fene sem tudta, hogy éppen úgy viselkedik mint a reszelt krumpli.)

Kedves olvasó! Örülök, hogy együtt fedezhettük fel a karalábé rejtelmeit, és ennyi hasznos infó után remélem ki is próbáljátok mind a négy receptet. És ha csak a fele igaz is annak, amit az internet ígért nekünk, azt hiszem ezen a télen nem nagyon kell majd vitaminra, vagy orvosra költenünk. 

Fakanalat fel, jó étvágyat!