Már megint a levesek

Korábban volt már szó lila levesről és méregtelenítésről is, tucatnyi levesrecept található már meg az oldalon, de a levesek annyira csodálatosak, sokszínűek és nem utolsó sorban egészségesek, hogy már megint egy újabb cikk és megannyi recept kerül fel az oldalra, nagyságukat hirdetve. 
Ha nagyon a történelemnél maradnánk, akkor az első levest már a neandervölgyi őslakosok is elkészítették, és a Knorr francia ételforradalmát is az 1987-ben megalkottott első dobozos leves jelentette, ám ezek mind csak száraz adatok, úgyhogy innen rögtön elkanyarodva rá is térnék arra, hogy miért is hódíthatta meg a világot a leves. Gyors elkészítése, és a tény, hogy alapját a víz képezi, lehetővé tette, hogy a benne található összetevőket variálva ugyan, de minden nemzet és minden társadalmi réteg megengedhesse magának, valamint hogy mindenki a saját kedvére formálja. Keletre tekintve kevés olyan levest találunk meg, amiben a nyers zöldek, mint a póré vagy a spenótlevél ne lenne megtalálható, és levesbetétként a rizs a legnépszerűbb, míg a világ másik végén Amerikában már gyakoribban a lassan főzött krémes levesek, melyek gyakran tésztával és omlós húsokkal, szalonnákkal dúsított. Bizonyos nemzetek hígan, míg mások olyan sűrűn szeretik, hogy a magyarok már egyenesen főzeléknek nevezik. Ilyen például a chowder, ami egyenesen a római kultúra asztalairól származik, mint híg halleves, ám a francia gasztronómia aranykorában már teljesen mást, egy halas, tengeri herkentyűs levest jelentett krémes zöldségekkel sűrűn felfőzve. Az Amerikában is közkedvelt fogás ott már elengedhetetlen kukoricával, és állaga már inkább sűrű krém, mint híg leves. 
Mint a levesek hű imádója, nem csak az ízekre szoktam figyelni. Sajnos manapság egy átlagos háztartásban maximum hétvégente fordul elő az asztalon, akkor is a hagyományos húsleves, vagy a pillanatok alatt elkészíhető zöldborsó vagy paradicsomleves. Ezzel nem leszólni szeretném ezeket a fogásokat, hiszen a paradicsomleves nálam dobogós, de be kell látnunk, nem éppen változatos. Leveseket szerintem szinte minden nap kell készíteni, hiszen hozzájárul a napi folyadékbevitelünkhöz, változatos hozzávalói miatt egy kis logikával a tápanyagok mindegyikéhez hozzájuthatunk vele, és meleg, könnyed állaga miatt a gyomrot is nyugtatja, elősegíti a természetes gyomornedvek termelődését. Természetesen meg kell válogatnunk, hogy a milliónyi levesből mikor melyiket fogasztjuk, hiszen a húsleves vacsorára, vagy a brokkolikrémleves ebédre magában nem túl előnyök. De lássuk is, milyen lehetőségeket tár elénk a gasztronómia:
I. Tiszta levesek
A japán kultúrában használják ezt a fogalmat, tulajdonképpen azokra a levesekre, amelyek olyan tiszták, hogy lelátni a tányér aljára. Ebben a felfogásban mondhatjuk, hogy a híres magyar húsleves is a tiszta levesek közé tartozik, úgy mint a japán újhagymás gombaleves is. Kisebb kutatómunka után ebbe a csoportba találtam a legkevesebb variációt, valószínüleg azért, mert manapság már nem a kulináris élvezetek számítanak egy étkezésnél, csak a gépies energiapótlás...ám ezek a levesek nem túl laktatóak. Véleményem szerint itt csak arra kell figyelni, hogy ne legyen túlságosan zsíros, mert kevés tápértéke mellett így megülheti a gyomrot. Melegsége miatt azonban, és a hozzáadott fűszerek hatásaként remek előételként szolgálnak mind a magyar, mint a japán gasztrokultúrában. 
II. Tésztás levesek
A nevéből fakadóan egyértelmű, hogy a tésztás levesek elengedhetetlen alapja valamilyen tésztaféle. Ez a tiszta levesek egyik továbbgondolt verziója, mert legtöbbször egy zöldségekben gazdag tiszta levesről van szó, amit tésztával dúsítottak, hogy laktatóbb legyen. Ilyen az olasz spenótos orsóleves, vagy a thai csirkés ramen, a híres kínai wonton, vagy egy magyar klasszikus, a lebbencsleves. Gazdag ízek, laktató ételek és csodás hozzávalók mindenegyes receptben, ám egy dologra figyelnünk kell. Minden kultúrában megtalálható egy-egy tésztás leves, ám attól, hogy laktatóbb, még mindig a levesek csoportba soroljuk. Aki azonban figyelni szeretne az alakjára, a bevitt szénhidrát mennyiségre, annak nem szabad elfelejtenie, hogy egy ilyen leves rendelése után nem feltétlenül kellene folytatni egy lasagne-val, túróstésztával vagy spagettivel. Ettől függetlenül bátran hódolhatunk a tésztás levesek élvezetének.
III. Húsos levesek
Érdekes körülnézni a nagyvilágban, hogy a különböző kultúrák mennyire másképp állnak hozzá az ételekhez. A magyaroknál mondhatni tömegszám sorakoznak a húsos levesek, és mi mindig megtaláljuk azt az egyensúlyt, ami külön tudja a húsos leveseket tartani a pörköltektől. Ilyen leves a gulyásleves, jókai bableves, tárkonyos bárányraguleves.... és sorolhatnám napestig. Ellentétben Amerikában már inkább stew-ként, azaz pörköltként fogják fel azokat a leveseket, amelyek krémesek és egyben húst is tartalmaznak. Ilyen a mexikói szalonnás bableves. Legtöbbször azonban a csirkével dolgoznak, hiszen a levesek alapjában a könnyen és gyorsan módszerrel készülnek, a csirkehúsnak pedig nem kell órákat főnie, hogy omlós legyen. Csirkemelles levesreceptje például minden nemzetnek van, amelyik fogyaszt csirkét. A thai konyha kókusztejjel és curryvel főzi, az olaszok spenótlevéllel és tésztával, Amerikában krémesen szeretik, míg a franciák zöldfűszerekkel. Egy azonban biztos, minden nemzet ismeri  detoxikáló hatását, így meglehet, hogy a világ másik végén is tyúkhúslevest kapunk másnaposságra, csak éppen egy kicsit a kontinensre hangolva.
 
IV. Zöldséges levesek (Krémlevesek)
A zöldséges leveseket két külön csoportra oszthatjuk, a hagyományos zöldséglevesekre és a krémlevesekre. Előbbiről nem is nagyon szaporítanám a szót, hiszen már olyan sok recept felkerült az oldalra. Minden kontinens minden országában előfordul, ahol akármilyen zöldség is megterem, hiszen ennél kézzelfoghatóbb étel nincs is a földön. Víz és a zöldségek, amiket megtermelsz. Egy túlélős műsorban láttam egyszer, hogy két csupasz kalandor esővízből főzött levest, és azokat az ehető gyökereket főzték bele, amiket egy mocsaras vidéken találtak. Állításuk szerint életmentő volt az étel.
Ellenben a krémlevesek világa, ami inkább a divatos éttermek különlegességei és a diétázók nagycsarnoka. Alapos cikkíróként próbáltam a krémlevesek eredetét felkutatni, de mind magyar, mind angol nyelven elbuktam, számomra rejtély maradt, hogy mikor kapott szárnyra a mára már nélkülözhetetlen krémlevesek világa. Krémlevest készíthetünk zöldségekből és húsból is egyaránt, a közkedvelt és legnépszerűbb fogások a fokhagymakrémleves, gombakrémleves, csirkekrémleves, ám ezek mögé kacsintva végtelen lista sorakozik. A brokkoli, bab, kelkáposzta, sütőtök, édesburgonya, sajtos kukorica... és még sorolhatnám hány- és hányféle recept lepi el a netet. Ám amire a krémleveseknél kell figyelnünk, az a minőség. Kaphatunk ugyanis már 110 forintért is göbrés - zacskós krémlevest, ám szerény véleményem szerint az a hozzáadott kémiai kütyük miatt krémes. Ez tulajdonképpen a divatkrémleves, amit bárki megcsinálhat bármikor és feldobhatja az Instagrammra, hogy milyen healthy az életmódja, ám ezzel csak árt. Ennél eggyel jobb megoldás a sűrített krémlevesek, amik szerintem a könnyű és finom kategóriába tartoznak. Ennek elkészítése azért egyszerű, mert a fent felsorol levesek akármelyikét elkészítve, egy kis főzőtejszínnel felöntve vagy rántással esetleg habarással megspékelve és össszeturmixolva krémlevest kap. Sokáig én is ebbe a táborba tartoztam, mert csodás ízt eredményez és még időtakarékos is. Nincs is ezzel semmi baj, ameddig meg nem kóstoljuk az igazi krémlevest, ami bár több idő és energia, de egy kanál után rögtön tudni fogjuk, hogy soha többé máshogy nem készítjük már a levest. Az úgynevezett lassú főzésű gourmé verzió szerint ugyanis a zöldségeket elősütjük vagy vajon megpároljuk, és kevés vizen, épp hogy elfedje, lassú tűzön (sosem forrásban) összefőzzük a fűszerekkel, míg a hozzávalók szét nem mállnak, és akkor krumplinyomóval vagy botmixerrel krémmé transzformáljuk. Így az ízek megmaradnak, a vitaminok nem főnek ki a forrázástól és valami olyan mesebeli krémességet kapunk, ami megfizethetetlen. Ezért lehetséges, hogy a poros fokhagymakrémleves 110 forintért, a szimpla éttermi 450 forintért, míg a sokcsillagos éttermekben már 1300 forintért tálalják elénk. Idő, energia, minőség...
Rengeteget tudnék még írni a levesekről, a fűszerekről, a levesekhez fűződő tradíciókról és hiedelmekről, de azt hiszem kiakadna a karaktermérőm, így egyenlőre be is fejezem. Remélem kedvet csináltam minden kedves olvasómnak, és egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy végképp száműzzem az "Én nem szeretem a leveseket" mondat eltörléséhez. Mert meglehet, hogy nem szereted a tiszta leveseket, vagy még nem találtad meg az igazi ízvilágod, esetleg idegennek érzed a húst az ételben, de biztos van a világban olyan leves, ami neked való. A továbbiakban én is azon leszek, hogy minél több levest vonultassak fel itt a weboldalon, ezzel is bővítve a levesekről alkotott képünket. 
 
Kellemes főzést mindenkinek, fazekakat elő!